Assistenza legale

  • Masalah Perizinan Karya Penggemar

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:15pm
    Message type:

    lBanner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    Karena karya penggemar sudah semakin terkenal dan konsep pembuatannya semakin umum, legalitas karya-karya tersebut semakin menjadi topik hangat di media dan postingan blog. Beberapa artikel tersebut memberikan gambaran tentang pengertian hukum hak cipta di Amerika Serikat yang tidak jelas atau bahkan salah. Penulis, terutama yang berfokus pada contoh-contoh terbaru karya penggemar yang “komersial”, mengabaikan atau tidak terlalu menegaskan doktrin penggunaan wajar atas suatu hak cipta atau mencari cara untuk menggabungkan karya penggemar dengan pasar media. Satu topik yang hangat akhir-akhir ini menyarankan pembuat karya penggemar supaya, bahkan harus, mendapatkan hak cipta sebelum membuat karya penggemar. Lagipula, dengan argumen-argumen yang sudah berjalan, banyak penulis dan pencipta media lainnya sekarang sudah menyadari nilai positif karya penggemar, dan akan dengan senang hati memberikan izin kepada para penggemar untuk membuat karya penggemar. Jadi kenapa tidak memiliki aturan lebih mengenai perizinan karya penggemar, di mana pemegang hak cipta memberi para penggemar izin untuk membuat karya penggemar, mungkin sebagai ganti harga tertentu atau sebagian keuntungan penggemar jika mereka ingin mengomersialkan karya mereka?

    Berikut ini adalah mengapa tidak -- perizinan karya penggemar tidak diperlukan secara legal, maupun tidak didukung oleh penggemar dan kultur penggemar karena sejumlah alasan.

    Perizinan itu tidak perlu, terutama bagi para penggemar yang tidak ingin mengomersialkan karya mereka.

    Doktrin hak cipta Amerika Serikat mengenai penggunaan wajar mendukung karya transformatif nonkomersial. Doktrin penggunaan wajar adalah pengecualian dari pelanggaran hak cipta, dan ini menyediakan hak kepada semua orang untuk membuat karya mereka berdasarkan karya orang lain yang sudah berhak cipta, tanpa melanggar hak cipta tersebut. Faktor-faktor yang menentukan apakah sebuah karya merupakan penggunaan wajar--yaitu, bukan pelanggaran hak cipta--meliputi apakah karya itu mengubah arti atau tujuan karya asli atau tidak, dikomersialkan atau tidak, berapa banyak bagian dari karya asli yang disalin, dan apakah karya penggemar tersebut menggantikan karya asli di pasar. Karena pengomersialan karya penggemar merupakan salah satu pertimbangan dalam analisis penggunaan wajar, penggemar yang ingin mendapatkan uang dari karya mereka menghadapi pertanyaan hukum yang lebih sulit, namun jika karya mereka tidak menyaingi pasar karya asli, karya mereka masih terhitung sebagai penggunaan wajar. Tapi karya transformatif nonkomersial -- seperti yang ditampung di Archive of Our Own – AO3 (Arsip Milik Kita), misalnya -- secara umum dilindungi dari pelanggaran oleh doktrin penggunaan wajar.

    Perizinan memicu sensor.

    Perizinan menuntut permintaan izin dari pemilik yang sah, atau membuat sebuah karya sesuai dengan sekumpulan izin yang sudah ditentukan oleh pembuat karya asli. Dalam postingan yang lalu, kita sudah membahas bagaimana sistem perizinan Kindle Worlds mengizinkan Amazon membatasi apa yang dapat diciptakan oleh para penggemar dalam pengaturan tersebut, dan itu hanya satu contoh. Karya penggemar menyediakan sebuah cara bagi para penggemar untuk mengekspresikan hal-hal yang tidak diekspresikan oleh pencipta asli, dan bahkan pemegang hak cipta yang paling ramah kepada penggemar belum tentu menyukai apa yang ingin dibuat setiap penggemarnya. Skema perizinan mungkin ingin penggemar “merayakan sebuah cerita sebagaimana adanya,” bukannya mengeksplorasi cara-cara di mana cerita tersebut dapat menjadi berbeda. Tapi hal itu mengambil kebebasan yang membuat karya-karya penggemar menjadi hidup, inovatif, dan bahkan dapat mengkritik pendekatan karya asli terhadap seksualitas, ras, politik, atau topik-topik lainnya.

    Perizinan mendiskriminasi orang-orang dengan sumber penghasilan rendah.

    Perizinan pada umumnya melibatkan pertukaran finansial--membayar pemegang hak cipta, membagi keuntungan, atau berhutang bentuk pembayaran lainnya kepada pemegang hak cipta baik untuk setiap karya maupun untuk karya yang memenuhi kriteria tertentu (seperti mencapai kesuksesan jumlah finansial yang sudah ditentukan sebelumnya). Bahkan sebuah bayaran kecil membuat jarak dengan karya ciptaan yang dapat membebani terutama para penggemar dengan sumber penghasilan rendah, para penggemar muda, dan seniman pemula yang berjuang, banyak dari mereka bergantung pada pembuatan karya penggemar untuk meningkatkan kemampuan mereka.

    Perizinan membuat jarak psikis dan praktis dengan pembuatan karya penggemar.

    Rebecca Tushnet dari Komite Hukum OTW (Organisasi untuk Karya Transformatif) sudah mengatakan selama bertahun-tahun, kreativitas seringkali spontan dan tidak terduga, dan jika orang-orang harus meminta izin sebelum menulis 500 kata tentang Harry Potter, mereka akan batal melakukannya. Ini artinya banyak karya penggemar yang tidak akan dibuat jika ada sistem perizinan. Jarak dengan pembuatan karya penggemar ini khususnya sangat kuat untuk para penggemar muda dan mereka yang meragukan kekuasaan politik dan ekspresi mereka--orang-orang yang paling sering menggunakan karya penggemar untuk menemukan jati diri mereka, mengkritik budaya, dan mengambil manfaat dari dukungan komunitas penggemar.

    Perizinan merendahkan kultur penggemar.

    Perizinan mengundang komersialisasi karya penggemar dan merendahkan “hadiah ekonomi” yang mempersatukan para penggemar. Hal ini membuat pembuatan karya penggemar sebagai sebuah transaksi daripada sebuah percakapan, dan itu mengganggu ekosistem penggemar.

    Perizinan mencemarkan nama hukum.

    Terakhir, dan yang penting, keberadaan perizinan yang luas untuk jenis-jenis tertentu karya penggemar dapat merusak persepsi doktrin penggunaan wajar, yang secara eksplisit (dan terutama untuk kebebasan berekspresi!) membebaskan penggunaan-penggunaan wajar dari kebutuhan akan perizinan, dan sudah tersedia untuk menyediakan tempat bagi pembuatan karya penggemar. Beberapa pengadilan telah memegang keyakinan bahwa ketika pasar perizinan ada, kegagalan untuk mendapatkan izin membuat sebuah penggunaan cenderung menjadi tidak wajar. Tapi bahkan ketika pasar perizinan ada -- seperti yang kita lihat di atas -- hal itu tidak menyediakan jenis kebebasan yang didesain untuk disediakan oleh doktrin penggunaan wajar.

    Ini hanyalah beberapa ilustrasi mengapa OTW tidak mendukung pergerakan perizinan karya penggemar. Untuk mengetahui lebih banyak tentang pandangan OTW mengenai kerangka hukum untuk karya penggemar dan kerugian penerapan aturan perizinan, silakan baca dokumen yang sudah kami buat (dalam bahasa Inggris) yang membahas mengapa setiap perubahan dalam hukum hak cipta seharusnya mendukung kebebasan untuk membuat karya transformatif.

    Komite Hukum OTW bekerja untuk para penggemar dan fandom untuk memastikan suara kita terwakili dalam diskusi mengenai reformasi hak cipta dan mereka bersedia menjawab pertanyaan para penggemar secara individu.

  • A rajongói munkák engedélyeztetése elleni ügy

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:13pm
    Message type:

    Ahogy a rajongói munkák egyre népszerűbbek lettek és alkotásuk is egyre elfogadottabbá vált, a rajongói munkák legalitása cikkek és blog posztok közkedvelt témája lett. Néhány ezek közül a cikkek közül az Egyesült Államok szerzői jogi törvényének zavaros vagy egyszerűen helytelen értelmezését tükrözi.
    Írók -- különösen akik az újabb keletű “elüzletiesített” rajongói munkákra fókuszálnak - nem veszik figyelembe vagy kis jelentőséget tulajdonítanak a szerzői jog fair használat elvének, vagypedig megpróbálják kombinálni a rajongói munka alkotást a média piaccal. Az egyik gyakori klisé mostanában az a javaslat volt, miszerint a rajongói munka alkotók engedélyt tudnak kérni, vagy kellene kérniük mielőtt rajongói munkát alkotnak. Végül is - az érvelés szerint - már sok szerző és más média alkotó elismeri a rajongói munkák pozitív értékét, és örömmel adnának engedélyt a rajongóknak rajongói munkák alkotására. Akkor miért ne legyen több engedélyezési rendszer a rajongói munkák számára, ahol a szerzői jog tulajdonosai engedélyt adnak a rajongóknak rajongói munkák alkotására, valószínűleg kisebb díj vagy részesedés fejében, ha a rajongó úgy dönt, hogy kereskedelmi forgalomba hozza a rajongói munkáit?

    Ezért nem -- az engedélyezés törvényileg nem szükséges és nem is kedvező a rajongók vagy a rajongói kultúra számára, számos okból.

    Az engedélyeztetés szükségtelen, különösen azon rajongók számára , akik nem akarják kereskedelmi forgalomba hozni a rajongói munkáikat.

    Az Egyesült Államok szerzői jogának fair használat elve a nem-kereskedelmi transzformatív munkáknak kedvez. A fair használat elv egy kivétel a szerzői jogsértés alól, és arra ad jogot, hogy az emberek szerzői jog által védett munkákra alapozhassák a munkáikat anélkül hogy a szerzői jogot megsértenék. A tényezők amik meghatározzák hogy egy munka fair használat-e -- azaz nem jogsértő -- a következők: átalakítja-e az eredeti mondanivalóját vagy célját, kereskedelmi, vagy nem kereskedelmi-e, mennyit másol az eredeti munkából, és helyettesíti-e az eredetit a piacon. Mivel a felhasználás kereskedelmisége az egyik szempont a fair használat vizsgálata során, azok a rajongók akik a rajongói munkáikkal pénzt szeretnének keresni még nehezebb jogi kérdéssel néznek szembe, de ha a munkáik az eredetinek nem jelentenek konkurenciát a piacon, még mindig a fair használat alá tartozhatnak. De a nem-kereskedelmi transzformatív munkákat -- például azt a fajtát amit az Archive of Our Own – AO3 (a MI Archívumunk)-on tárolunk -- általában védi a fair használat elv a szerzői jogsértés vádjától.

    Az engedély kinyitja az ajtót a cenzúra felé.

    Az engedélyezéshez vagy a szerzői jog tulajdonosának hozzájárulása szükséges, vagy a munkát kell egy sor, az alkotó által megszabott feltételnek megfelelően megalkotni. Egy előző posztban megtárgyaltuk hogyan teszi lehetővé a Kindle Worlds engedélyezési rendszere az Amazon számára, hogy korlátozza a rajongók mit alkothatnak a rendszer keretében és ez csak az egy példa. A rajongói munkák lehetőséget adnak a rajongóknak arra, hogy kifejezzék amit az eredeti alkotó nem fejezett ki, de még a legrajongó-barátabb jogtulajdonosnak sem feltétlenül fog tetszeni minden amit a rajongók alkotni akarnak. Az engedély rendszerek talán azt szeretnék, hogy a rajongók “úgy élvezzék a történetet ahogy van”, és nem pedig azt, hogy felfedezzék hogyan lehet más. De ez elveszi azt a szabadságot ami a rajongói munkákat annyira élénkké, innovatívvá, akár potenciálisan kritikussá is teszi az eredeti munkának a szexualitás, faj, politika vagy számos más témához való hozzáállása irányában.

    Az engedélyeztetés hátrányosan különbözteti meg a kevesebb forrással rendelkezőket.

    Az engedélyezésnek általában pénzügyi vonzata is van -- fizetni kell a jogtulajdonosnak, osztozni a bevételben, vagy folyósítani valamiféle részesedést a jogtulajdonosnak, vagy minden munka után, vagy azok után a munkák után amik megfelelnek bizonyos kritériumoknak (például elérnek egy előre meghatározott pénzügyi sikert). Még egy alacsony díj is korlátozza az alkotást, ami különösen hátrányos lehet olyan rajongók számára akik kevesebb pénzügyi forrással rendelkeznek, fiatal rajongók vagy nehézségekkel küzdő és kezdő művészek; sokuk a rajongói munka alkotásra támaszkodva szerez gyakorlatot.

    Az engedélyeztetés pszihológiai és praktikus akadályokat állít a rajongói munkaalkotás elé.

    Ahogy az OTW (Szervezet a Transzformatív Munkákért) Jogi Bizottságának tagja Rebecca Tushnet mondogatta évek óta, a kreativitás gyakran spontán és kiszámíthatatlan, és ha engedélyt kell kérni mielőtt 500 szót írna valaki Harry Potterről, akkor inkább másra szánja az idejét. Ez azt jelenti, hogy sok rajongói munka nem is készül el egy engedélyezési rendszer során. Ez a korlát különösen magas fiatalabb rajongók számára, és azok számára akiknek kétségeik vannak a politikai vagy kifejező erejükben -- pontosan azok, akik a leggyakrabban használják a rajongói munkákat arra, hogy felfedezzék magukat, vitatkozzanak a kultúrával, és akik haszonélvezői a rajongói közösségek támogatásának.

    Az engedélyeztetés veszélyezteti a rajongói kultúrákat.

    Az engedélyeztetés teret ad a rajongói munkák elüzletiesítésének, és aláássa az “ajándék gazdaságot” ami annyi rajongót hoz össze. A rajongói munka alkotást párbeszéd helyett üzleti tranzakcióvá változtatja, és torzítja a rajongói ökoszisztémát.

    Az engedélyeztetés gyengíti a törvényt.

    Végül, és ami nagyon fontos, a széleskörűen elterjedt engedélyeztetés bizonyos fajta rajongói munkák számára, befolyásolhatja a fair használat elv megítélését, ami határozottan (és a szólásszabadság szempontjából fontos módon) mentesíti a fair használat eseteit az engedélykérés szükségessége alól és azért létezik, hogy helyet biztosítson a rajongói munkaalkotáshoz. Néhány bíróság úgy ítélte meg, hogy amikor létezik egy engedélyezési piac, engedély be nem szerzése a használat fair-ségét valószínűtlenebbé teszi. De amikor az engedélyezési piacok léteznek is -- ahogy azt fent láthattuk -- nem biztosítják azt a szabadságot aminek a biztosítására a fair használat elvet megalkották.

    Ez csak néhány illusztrációja annak, hogy az OTW miért nem támogatja a rajongói munkák engedélyeztetése félé történő elmozdulást. Több információért az OTW nézeteiről a rajongói munkák jogi kereteivel és az engedélyezési rendszerek hátrányaival kapcsolatban, nézd megezt az (angol) dokumentumot, ami azzal foglalkozik, hogy a szerzői jogi törvény minden változtatásának miért kellene a rajongói munkák szabad alkotásának kedveznie.

    Az OTW Jogi Bizottsága a rajongók és a fandom érdekében dolgozik, hogy biztosítsa a hangunk hallatását, és hogy képviselve vagyunk a szerzői jogról szóló párbeszédekben, valamint készek válaszolni egyéni rajongói kérdésekre is.

  • Die Argumente gegen das Lizensieren von Fanwerken

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:11pm
    Message type:

    Seitdem Fanwerke bekannter und das Konzept des Erstellens von Fanwerken stärker in den Mainstream gerückt ist, wurde auch die Legalität von Fanwerken ein beliebtes Thema für Zeitungen und Blogposts. Manche dieser Berichte zeigen, dass das Verständnis von amerikanischen Urheberrechtsgesetzen teilweise gering, oder sogar ganz falsch ist.
    AutorInnen - besonders diejenigen die den Fokus auf neuere Beispiele von "kommerzialisierten" Fanwerken legen - ignorieren die Fair Use Doktrin oder unterschätzen ihre Bedeutung innerhalb des Urheberrechts, oder versuchen das Erstellen von Fanwerken mit Medienmärkten in Verbindung zu bringen. In letzter Zeit wird gerne vorgschlagen, dass Ersteller von Fanwerken Lizenzen erwerben können oder sollten, bevor sie Fanwerke erstellen. Immerhin, lautet das Argument, würden viele AutorInnen und andere Schöpfer von Medieninhalten mittlerweile den positiven Wert von Fanwerken erkennen und würden Fans nur zu gerne die Erlaubnis geben, Fanwerke zu erstellen. Also warum sollte es nicht mehr systematisierte Vorgaben zum Lizensieren von Fanwerken geben? Damit könnten die UrheberrechtsinhaberInnen Fans die Erlaubnis geben, Fanwerke zu erstellen, wohl gegen Zahlung einer Gebühr oder einen Anteil an den Erlösen der Fans, falls diese ihre Fanwerke kommerzialisieren wollen.

    Darum nicht: Lizensieren ist von einem rechtlichen Standpunkt aus gesehen weder nötig, noch ist es vorteilhaft für Fans oder Fankultur, und zwar aus verschiedenen Gründen.

    Lizensierung ist unnötig, besonders für Fans die ihre Werke nicht kommerzialisieren wollen.

    Die US-amerikanische Urheberrechtsdoktrin Fair Use begünstigt unkommerzielle transformative Werke. Die Fair Use Doktrin stellt eine Ausnahme von Urheberrechtsverletzungen dar. Sie gestattet Menschen, ihre Werke auf urheberrechtlich geschützten Werken zu basieren, ohne dabei Urheberrechte zu verletzen. Zu den Faktoren, die bestimmen ob ein Werk Fair Use darstellt - d.h. keine Urheberrechte verletzt - gehören die Fragen ob es die Bedeutung oder den Zweck des Originals verändert, kommerziell oder unkommerziell ist, wieviel des ursprünglichen Werkes es kopiert, und ob es auf dem Markt als Ersatz für das Original fungiert. Weil die Kommerzialität der Nutzung ein Teil der Fair Use Analyse ist, sehen sich Fans die Geld mit ihren Fanwerken verdienen wollen einer schwierigeren Rechtsfrage gegenübergestellt. Sollten ihre Werke allerdings auf dem Markt keine Konkurrenz zum Original darstellen, könnten diese eventuell noch Fair Use darstellen. Unkommerzielle, transformative Werke -- solche wie sie auf dem Archive of Our Own - AO3 (Ein Eigenes Archiv) gehostet werden z.B. - sind generell durch Fair Use davor geschützt, urheberrechtsverletzend zu sein.

    Lizensierung kann zu Zensur führen.

    Für eine Lizensierung muss man entweder die Erlaubnis des Rechteinhabers einholen, oder ein Werk erschaffen, das sich an eine Reihe von im Voraus erteilten Genehmigungen hält. In einem früheren Post haben wir erläutert, wie das Lizensierungssystem von Kindle Worlds es Amazon erlaubt zu reglementieren was Fans in dieser Umgebung erschaffen können. Und das ist nur ein Beispiel. Fanwerke bieten Fans die Möglichkeit Dinge zu beschreiben, die der Erschaffer eines Werkes nicht beschrieben hat. Und selbst die fan-freundlichsten Rechteinhaber mögen unter Umständen nicht was ihre Fans sich ausdenken. Lizensierungssysteme könnten verlangen, dass Fans eine Geschichte "so feiern wie sie ist", anstatt zu erforschen, was alles hätte anders sein können. Aber genau das nimmt Fanwerken die Freiheit, die diese so bunt und innovativ macht, und auch die potenziell kritische Einstellung von Fanwerken gegenüber der Art wie sich das Originalwerk mit Sexualität, Rasse, Politik, oder jedem anderen Thema auseinandersetzt.

    Lizensierung diskriminiert sozial Schwache.
    Zur Lizensierung gehört generell auch eine Art von finanziellem Austausch - den Rechteinhaber bezahlen, Erlöse teilen, oder eine andere Art von Zahlung an den Rechteinhaber leisten, entweder für jedes Werk oder für Werke die bestimmte Kriterien erfüllen (z.B. das Erreichen eines vorher bestimmten Grades von finanziellem Erfolg). Selbst eine geringe Gebühr kann eine Hürde für die Kreativität darstellen und benachteiligt besonders Fans mit geringeren finanziellen Ressourcen, junge Fans, und aufstrebende Künstler (von denen viele durch Fanwerke ihre Fähigkeiten trainieren).

    Lizensieren führt zu psychologischen und praktischen Barrieren bei der Erschaffung von Fanwerken.

    Wie Rebecca Tushnet von der Rechtsabteilung der OTW (Organisation für Transformative Werke) schon seit Jahren sagt, ist Kreativität oft spontan und unvorhergesehen, und wenn Leute um Erlaubnis fragen müssen, bevor sie 500 Wörter über Harry Potter schreiben, dann werden sie andere Pläne machen. Dies bedeutet, dass innerhalb eines Lizensierungssystems etliche Fanwerke schlichtweg gar nicht entstehen würden. Diese Hürde im Bezug auf das Erschaffen von Fanwerken ist besonders hoch für junge Fans und diejenigen, die sich ihres politischen Einflusses oder ihrer Ausdruckskraft unsicher sind - also gerade diejenigen, die Fanwerke benutzen, um sich selbst zu entdecken, in Dialog mit Kultur zu treten, und die von der Unterstützung durch Fan-Gemeinschaften profitieren.

    Lizensierung untergräbt Fankulturen.

    Lizensierung kann zu Kommerzialisierung von Fanwerken führen und untergräbt die "Geschenkökonomie", die viele Fans zueinander bringt. Es macht das Erschaffen eines Fanwerkes zu einer Geschäft, anstatt zu einer Konversation und stört damit Fan-Ökosysteme.

    Lizensierung verletzt bestehendes Recht.

    Abschließend ist es wichtig zu erläutern, dass die Existenz von weitreichender Lizensierung die Auffassung der Fair Use Doktrin verändern könnte, welche explizit (und wichtig für freie Meinungsäußerung!) Fälle von Fair Use von der Notwendigkeit der Lizensierungen ausschließt, und die bereits existiert um der Erschaffung von Fanwerken Raum zu geben. Manche Gerichte vertreten den Standpunkt, dass, wenn ein Markt für Lizensierungen existiert, ein Ausbleiben des Einholens einer Lizenz darauf hindeuten könnte, dass ein Werk nicht unter Fair Use fällt. Aber selbst wenn Märkte für Lizenzen existieren - wie wir bereits oben gesehen haben - können diese nicht die Art von Freiheit bereitstellen, für die die Fair Use Doktrin konzipiert wurde.

    Dies sind nur einige der Punkte die illustrieren, warum die OTW Schritte in Richtung des Lizensierens von Fanwerken nicht unterstützt. Um mehr über die Ansichten der OTW in Bezug auf die legalen Rahmenbedingungen für Fanwerke und die Nachteile von Lizensierungssystemen zu erfahren, können Sie dieses Dokument das wir erstellt haben (in Englisch) anschauen. In diesem erläutern wir, warum jegliche Änderungen in Urheberrechtsgesetzen zu Gunsten der Freiheit transformative Werke zu erstellen ausfallen sollten.

    Die Rechtsabteilung der OTW arbeitet im Namen von Fans und Fandom um sicherzugehen, dass unsere Stimmen in Diskussionen um Urheberrechtsgesetzreformen gehört werden, und ist auch in der Lage, die Fragen von einzelnen Fans zu beantworten.

  • L’affaire contre la mise en place de licences permettant la création d’oeuvres aficionados

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:11pm
    Message type:

    Banner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    Les oeuvres aficionados devenant de plus en plus populaires et le concept lui-même devenant de plus en plus courant et généralisé, la légalité des oeuvres aficionados est de plus en plus questionnée dans les histoires racontées dans les média et sur les blogs. Certaines de ces histoires rendent parfois compte d’une vue brouillée, ou même complètement fausse des lois américaines du droit d’auteur.

    Les écrivains – et particulièrement, les écrivains s‘étant récemment intéressés de près au sujet de la “commercialisation” des oeuvres aficionados – ignorent ou ne mettent pas assez en valeur la doctrine juridique de l'utilisation juste, ou bien cherchent des moyens pour combiner création d'oeuvres aficionados et marchés médiatiques.

    Une trope que l'on retrouve souvent ces derniers temps suggère que les artistes peuvent, ou devraient, obtenir une licence avant de créer leurs oeuvres. Après tout, l'argumentation continue, beaucoup d'auteurs et de créateurs de médias reconnaissent à présent la valeur positive des oeuvres aficionados et seraient ravis de donner aux fans la permission de créer leurs oeuvres. Dans ce cas, pourquoi dire non à plus de systèmes de licence pour les oeuvres aficionados, où les détenteurs des droits d'auteur donnent leur permission, en échange d'une contribution monétaire, ou bien d’une partie des bénéfices effectués si l'auteur souhaite commercialiser ses oeuvres?

    Voilà pourquoi – les licences ne sont ni nécéssaires au niveau légal, ni en faveur des fans ou de la culture aficionados pour plusieurs raisons.

    Les licences ne sont pas nécéssaires, surtout pour les aficionados ne souhaitant pas commercialiser leurs travaux.

    La doctrine américaine concernant des droits d’auteurs concernant l'usage juste est en faveur des oeuvres transformatives non commerciales. Il s'agit d'une exception à la loi sur la violation du droit d'auteur. Cette doctrine fournit également aux créateurs le droit de s'inspirer et de baser leurs oeuvres sur des oeuvres protégées par les droits d'auteurs sans pour autant enfreindre ceux-ci.

    Les facteurs pris en compte pour déterminer si une oeuvre peut faire objet d'usage juste, (c'est-à-dire, qui n'enfreint pas les lois de droits d'auteurs) incluent si cela transforme le sens ou le but original, à quel point l'oeuvre inspirée copie l'oeuvre originale, et si cette oeuvre a pour but de remplacer l'oeuvre originale sur le marché. Au vu de ce facteur commercial, les fans souhaitant gagner de l'argent grâce à leurs créations aficionados font face à une question judiciaire plus difficile. Cependant, si leurs travaux ne font pas concurrence à l'oeuvre originale sur le marché, ils peuvent toujours être considérés comme un usage juste.
    Cela dit, les oeuvres transformatives à but non commercial (le genre hébergé sur le site de l'Archive Of Our Own - AO3 (Notre Propre Archive) par exemple, sont en général protégés de la violation du droit d'auteur par la doctrine d'usage juste.

    Les licences sont une invitation à la censure

    Les licences demandent soit une permission du détenteur des droits d'auteur, soit une création entrant dans une ligne de travaux à laquelle le créateur aurait donné permission. Dans un billet précédemment posté, nous avons débatu sur comment le système de licence de Kindle World autorise Amazon à restreindre les créations aficionados dans ce cadre, et il ne s'agit là que d'un seul exemple. Les oeuvres aficionados permettent à leurs créateurs d'exprimer des choses que l'artiste n'a pas exprimé dans son oeuvre, et même le détenteur de droits d'auteur le plus compréhensif n'aimera pas forcément ce que créé ou veut créer chaque fan. Les procédés utilisés par les licences peuvent vouloir que les aficionados “rendent hommage à l'histoire telle qu'elle est”, et non explorer les possibilités qui auraient pu être développées, enlevant ainsi aux oeuvres aficionados leur liberté et ce petit truc qui les rend si vives, innovatrices et peut-être même critiques de l'approche de l'oeuvre originale sur des sujets comme la sexualité, la couleur de peau, la politique, ou un innombrable nombre d'autres sujets.

    Les licences discriminent ceux qui n'ont pas beaucoup de moyens

    Obtenir une licence implique en général un échange financier, comme payer le détenteur des droits d'auteur, partager les bénéfices, ou bien devoir un dû au détenteur de droits d'auteurs pour chaque oeuvre créée répondant à un certain nombre de critères (comme par exemple, atteindre un montant de succès financier pré-déterminé). Même de très bas frais créent une barrière à la création au détriment des fans disposant de peu de ressources financières, les jeunes, ainsi que les artistes en devenir ou en galère financière, beaucoup d’entre eux qui s'aident des oeuvres aficionados pour aiguiser leur coup de crayon.

    Les licences créent une barrière psychologique et pratique à la création d'oeuvres aficionados

    Comme Rebecca Tushnet, membre du Comité Juridique de l’OTW (Organisation pour Oeuvres Transformatives) le dit depuis des années, la créativité est souvent spontanée et imprévisible, et si les gens devaient demander la permission avant d'écrire 500 mots sur Harry Potter, ils se raviseraient et feraient autre chose. Cela signifie qu'un grand nombre d'oeuvres aficionados ne verront tout simplement pas le jour sous un système de licence. Cette barrière à la création est forte, en particulier pour les jeunes fans doutant de leurs pouvoir politique ou de leurs possibilités de s'exprimer, ceux-là même qui utilisent les oeuvres aficionados pour se découvrir, avoir du répondant face aux stigmatization culturelles, et bénéficier du soutien que leur apportent les communautés aficionados.

    Les licences minent la culture aficionados

    Les licences invitent à la commercialisation des oeuvres aficionados et sapent l' “économie de don”, qui rapproche beaucoup aficionados entre eux. Cela implique la création d'une oeuvre, suivie d'une transaction, au lieu d'une simple conversation, et cela trouble l'écosystème aficionados.

    Les licences sont dangereuses pour la loi

    Pour finir, et il est important de le savoir, l'existence d'un système de licence à courant généralisé pour certains genres d'oeuvres aficionados pourrait déformer la vision de la doctrine d'usage juste qui exempt explicitement (et avec importance pour la liberté d'expression) l'usage juste du besoin d'une licence et existe déjà pour fournir un espace de création d'oeuvres aficionados. Certains tribunaux ont maintenu que lorsqu'un marché de licence existe, ne pas en obtenir une fait que l'utilisation a moins de chance d'être juste. Cependant, même lorsqu'un marché de licence existe – comme nous l'avons vu précédemment – ceux-ci n'apporte pas le genre de liberté que la conception de la doctrine de l’usage juste le fait.

    Ce ne sont là que quelques illustrations de pourquoi l'OTW ne soutient pas le système de licence et ne compte pas se diriger vers ce sytème. Si vous désirez en savoir plus sur les opinion de l'OTW à propos du cadre juridique entourant les oeuvres aficionados et les inconvénients apportés par les régimes de licences, vous pouvez vous rendre sur le document que nous avons réalisé (en anglais) adressant pourquoi le moindre changement dans la loi concernant les droits d'auteurs devraient être en faveur de la liberté de créer des oeuvres transformatives.

    Le Comité Juridique de l'OTW travaille au nom des aficionados et du Fandom afin de s'assurer que nos avis sont représentés et que nos voix sont entendus lors des débats sur des réformes concernant les droits d'auteurs. Ils sont disponibles pour toutes questions qu'un aficionados pourrait se poser, n'hésitez pas à demander!

  • De zaak tegen licentieverlening voor fanwerken

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:10pm
    Message type:

    Banner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    Naarmate fanwerken populairder zijn geworden, en het concept van het creëeren van fanwerk steeds gewoner is geworden, is de legaliteit van fanwerken een populair onderwerp in mediaverhalen en blogposts. Sommige van deze verhalen spiegelen een begrip van Amerikaanse copyrightwetten voor dat vertroebeld is, of gewoon fout.
    Schrijvers - in het bijzonder degenen die zich focussen op recente voorbeelden van “gecommercialiseerde” fanwerken - negeren of onderbelichten de leer van Fair Use onder copyright, of zoeken manieren om fanwerkcreatie te combineren met mediamarkten. De laatste tijd luidt een veelgehoorde suggestie dat makers van fanwerk een licentie zouden kunnen, of zouden moeten, aanvragen vóór ze fanwerk creëeren. Per slot van rekening, zo luidt de argumentatie, zien veel schrijvers en andere makers van media nu de positieve waarde van fanwerken in, en zouden ze fans maar wat graag toestemming geven om fanwerken te maken. Dus waarom zouden we niet méér vergunningsregelingen voor fanwerken moeten hebben, waarin copyrighthouders fans toestemming geven om fanwerken te maken, waarschijnlijk in ruil voor een vergoeding of een deel van de winst van de fan als die zijn/haar fanwerk wil commercialiseren?

    Dit is waarom niet: licentieverlening is noch juridisch nodig, noch gunstig voor fans en fancultuur, vanwege een aantal redenen.

    Licentieverlening is onnodig, zeker voor fans die hun fanwerken niet willen commercialiseren.

    De Amerikaanse copyrightleer van Fair Use is gunstig voor non-commerciële transformatieve werken. De leer van Fair Use is een uitzondering op auteursrechtschending, en het geeft mensen een basis om hun werk op auteursrechtelijk beschermd werk te baseren zonder inbreuk op het auteursrecht te doen. De factoren die meegenomen worden in de afweging of een werk Fair Use is - dat wil zeggen; geen inbreuk op het copyright - omvatten de vraag of het werk de betekenis of het doel van het origineel transformeert, of het commercieel of non-commercieel is, hoeveel van het originele werk het overneemt, en of het op de markt als vervanging voor het origineel dient. Omdat de commercialiteit van een werk een beschouwing in de Fair Use-analyse is, krijgen fans die geld willen verdienen met hun fanwerk een moeilijkere juridische kwestie voor de kiezen, maar als hun werk geen marktcompetitie creëert voor het origineel, kunnen ze zich nog steeds op Fair Use beroepen. Maar non-commerciële fanwerken - de soort die wordt gehost op bijvoorbeeld het Archive of Our Own – AO3 (Ons Eigen Archief) - worden over het algemeen beschermd tegen schending door de Fair Use-leer.

    Licentieverlening wekt censuur op.

    Licentieverlening houdt in dat men toestemming moet vragen bij een rechtenhouder, of een een werk moet maken dat in lijn is met een set vergunningen die de maker heeft uitgebracht. In een voorgaande post hebben we het erover gehad hoe het licentiesysteem van Kindle World ervoor zorgt dat Amazon kan begrenzen wat fans in die omgeving kunnen creëeren, en dat is slechts één voorbeeld. Fanwerken zijn een manier voor fans om uit te drukken wat de originele maker niet heeft uitgedrukt, en zelfs de meest fanvriendelijke rechtenhouders zullen misschien niet alles wat fans willen maken waarderen. Licentieregelingen zouden misschien graag willen dat de fans “het verhaal vieren zoals het is”, in plaats van manieren te onderzoeken waarop het verhaal anders zou kunnen zijn. Maar dat neemt de vrijheid weg waardoor fanwerken zo levendig, innovatief, en zelfs mogelijk kritisch over de aanpak van seksualiteit, ras, politiek, of tal van andere dingen in het originele werk zijn.

    Licentieverlening discrimineert degenen met weinig middelen.

    Licentieverlening houdt over het algemeen ook in dat er een financiële uitwisseling wordt voltrokken - het betalen van de rechtenhouder, winst delen, of de rechtenhouder een ander soort betaling schuldig zijn óf voor elk werk óf voor werken die voldoen aan bepaalde criteria (zoals het behalen van een vooraf overeengekomen hoeveelheid financieel succes). Zelfs een kleine vergoeding creëert al een barrière die in het bijzonder nadelig kan zijn voor fans met minder financiële middelen, jonge fans, en worstelende en beginnende artiesten, van wie er veel op de creatie van fanwerk steunen om hun werk te verbeteren.

    Licentieverlening creëert psychische en praktische barrières voor het maken van fanwerk.

    Zoals Rebecca Tushnet van OTW (Organisatie voor Transformatieve Werken) Juridisch al jaren zegt: creativiteit is vaak spontaan en onvoorspelbaar, en als mensen toestemming moeten gaan vragen alvorens 500 woorden over Harry Potter te schrijven, zullen ze andere plannen gaan maken. Dit betekent dat veel fanwerken simpelweg niet gemaakt zullen worden onder een licentiesysteem. Deze barrière is het sterkst voor jongere fans, en degenen die twijfelen aan hun politieke of expressieve macht - juist díe mensen, die fanwerken het meest gebruiken om zichzelf te ontdekken, een weerwoord te geven aan de cultuur, en te profiteren van de ondersteuning van fangemeenschappen.

    Licentieverlening ondermijnt fanculturen.

    Licentieverlening wekt commercialisering van fanwerken op en ondermijnt de “gift economy”, die veel fans samenbrengt. Het zorgt dat het maken van fanwerk een transactie wordt in plaats van enkel een conversatie, en verstoort fan-ecosystemen.

    Licentieverlening schaadt de wet.

    Ten slotte, en belangrijker nog; het bestaan van wijdverspreide licentieverlening voor fanwerken zou de opvattingen van de leer van Fair Use kunnen scheeftrekken. Die leer sluit gevallen van Fair Use duidelijk uit van de noodzaak een licentie aan te vragen (belangrijk voor de vrijheid van meningsuiting!) en bestáát al om het maken van fanwerk een plaats te geven. Sommige rechtbanken hebben geoordeeld dat het niet hebben van een vergunning ervoor zou zorgen dat een gebruik minder snel “fair” is, als er een licentiemarkt bestaat. Maar zelfs als die licentiemarkten bestaan - zoals we hierboven hebben gezien - zorgen die niet voor de soort vrijheid waarvoor Fair Use is ontworpen.

    Dit zijn slechts enkele illustraties van waarom de OTW een beweging in de richting van licentieverlening voor fanwerken niet ondersteunt. Om meer te weten te komen over de standpunten van de OTW met betrekking tot het juridische kader van fanwerken en de nadelen van licentieregelingen, kun je dit document dat we gemaakt hebben (in het Engels) bekijken, waarin staat waarom iedere verandering in copyrightwetten de vrijheid om transformatieve werken te maken zou moeten bevoordelen.

    Het Juridisch Comité van de OTW doet namens fans en fandom haar best om te zorgen dat onze stemmen worden vertegenwoordigd in discussies over de hervorming van copyright, en is beschikbaar om de vragen van individuele fans te beantwoorden.

  • 反对授权同人作品的案例

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:09pm
    Message type:

    lBanner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    随着同人作品越来越受欢迎,创作同人作品的概念也日渐进入主流,同人作品的合法性也引发了媒体和博客的广泛讨论。但有些文章反映出对美国版权法理解上的一知半解或是完全的误解。文章作者——尤其是那些关注近期 “商业化” 了的同人作品例子的作者——无视或忽视版权的合理使用原则,又或者试图将同人作品创作与媒体市场混为一谈。近来一种常见的论调是同人作品的创作者可以,或者说应该,在创作之前获去授权。归根结底,这一观点认为,现在许多作者和其他媒体创作人认识到了同人作品的正面价值,并也欣然同意同人爱好者创作同人作品。那么为什么不设立发放同人作品许可的机构?版权所有人可以通过此种途径给予创作同人作品的许可,同时收取一定费用,或者如果同人爱好者想要商业化他们的同人作品,版权所有人可以分享获利。

    以下就是不应该这么做的几个原因——法律上来说许可并非必要,而且也不利于同人爱好者或是同人文化的发展。

    许可并非必须,尤其对不想其作品商业化的同人爱好者而言。

    美国版权法的合理使用原则支持非商业化的衍生作品。合理使用原则是侵犯版权行为的例外情况,它允许人们根据有版权的作品创作自己的作品,而并不构成侵权。在判断一部作品是合理使用还是侵犯版权时考虑的因素包括,该作品是否是原作意义或目的的衍生,是否是商业作品,使用了多少原作内容,是否以在市场上取代原作为目的。由于是否商业化是判断合理使用的因素之一,试图从同人作品中获利的作者将面临一个更加困难的法律问题,但是如果该作品并不在市场上与原作形成竞争关系,仍可视为合理使用。但是非商业化的衍生作品——例如 Archive of Our Own - AO3(AO3 作品库)上所发布的那些——通常都受到合理使用原则的保护,不产生侵权问题。

    发放许可会带来封杀。
    获取许可即向版权所有人要求授权,或是遵循原创作者已发放的授权进行创作。 在我们过去的文章中我们讨论过 Kindle Worlds(亚马逊同人小说出版平台)的发放许可系统如何帮助亚马逊限制了同人爱好者的创作空间,而这只是众多例子之一。同人作品为同人爱好者提供了表达原作者未曾表达出的内容的途径,但即使是对同人爱好者最友好的版权所有人也可能不喜欢同人爱好者所想创作的内容。发放许可行为是希望同人爱好者“延续故事原本的内容”,而不去探索其他的可能性。但是这样剥夺了同人作品的自由,正是这种自由使得同人作品如此充满活力与创新精神,甚至能展现原作潜意识中表现的性倾向、种族问题、政治倾向或是其他主题。

    发放许可歧视缺少经济支撑的人群。

    发放许可同样牵涉经济交换——向版权所有人支付费用,分享收益或是用其他支付方式为符合某种标准的作品向版权所有人付费(例如达到某种预先设定的商业价值)。即使是很少的费用也会为创作制造阻碍,尤其是缺少经济实力的同人爱好者、年轻的爱好者以及正处于起步阶段挣扎中的艺术家,他们中的许多人通过创作同人作品来磨练技艺。

    发放许可为创作同人作品带来心理上和实际上的屏障。

    正如 OTW(OTW 再创作组织)法律委员会的 Rebecca Tushnet 几年来一直所呼吁的,创造性通常是自发和不可预知的,如果人们在写 500 字关于哈利·波特的作品之前还得先申请授权,他们就不会写了。这意味着在发放许可系统之下,很多同人作品根本就不会诞生。这道创作屏障对年轻的同人爱好者和对自己政治或表达权利心存疑虑的人尤为明显——正是这群人最常用同人作品来发现自我,与文化本身交流,并从同人社区中获益。

    发放许可侵害同人文化。

    发放许可鼓励同人作品商业化,损害了 “无偿共享” 的理念,正是这一理念把众多同人爱好者聚到一起。这使得创作同人作品成为一种交易,而不再仅仅是一种对话,扰乱同人生态系统。

    发放许可有损法律。

    最后一个也是最重要的一个原因,为特定类别的同人作品发放许可行为的广泛存在,可能对合理使用原则的认知造成曲解,该原则明确免除了对许可的要求(这对言论自由很重要!),并且此原则早已存在为创作同人作品提供了空间。当存在发放许可的市场时,有些法院会支持这一点,无法获得许可让使用显得不那么合理。但是即使存在发放许可市场——正如我们之前所看到的——他们无法提供合理使用原则所致力于提供的自由。

    有一些文章说明了为什么 OTW 不支持为同人作品发放许可。如需更多 OTW 在同人作品的法律体制和发放许可制度的弊端方面的观点,请参阅我们制作的文件(英语),阐述了为什么版权法的任何修改应当有利于创作衍生作品的自由。

    OTW 法律委员会代表同人爱好者和同人圈,以确保在版权改革中有人听到我们的声音,同时他们能够回答同人爱好者的个人提问。

  • El cas contra l’ús de llicències per a les obres de fans

    By Ridicully on Giovedì, 6 November 2014 - 8:09pm
    Message type:

    Banner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    A mida que les obres de fans s'han fet més populars i la idea de la creació d’obres per part dels fans ha esdevingut més i més corrent, la legalitat de les obres de fans s'ha convertit en un tema popular per als articles de blogs i mitjans de comunicació. Alguns d’aquests articles reflecteixen interpretacions de la llei de copyright nord-americana que són discutibles o simplement incorrectes. Els escriptors i escriptores ‒particularment aquells/es que prenen com a referència exemples recents d'obres de fans “comercialitzades”‒ ignoren o resten importància a la doctrina d’ús legítim del copyright, o busquen maneres de conciliar la creació d'obres de fans amb el mercat mediàtic. Un argument freqüent, en els darrers temps, ha estat suggerir que els i les creadors/es d’obres de fans poden, o deuen, obtenir llicències abans de crear les seves obres. Al cap i a la fi, prossegueix aquest raonament, un gran nombre d’autors/es i altres creadors/es mediàtics ara reconeixen el valor positiu de les obres de fans, i estarien encantats i encantades de donar permís perquè es fessin obres de fans. Per què no disposar de més règims de llicències per a les obres de fans, on els propietaris i propietàries dels drets donin permís als fans per a fer les seves obres, probablement a canvi d’un import o una part dels guanys del fan en cas que les vulguin comercialitzar?

    Vet aquí per què no: demanar llicències no és legalment necessari ni favorable per als i les fans o la cultura fan per un nombre de raons.

    Les llicències són innecessàries, especialment per a fans que no volen comercialitzar les seves obres.

    La doctrina d’ús legítim del copyright als EUA afavoreix les obres transformatives no comercials. La doctrina de l’ús legítim és una excepció a la infracció del copyright, i proporciona a la gent el dret a basar els seus treballs en obres amb copyright sense infringir-lo. El factors a prendre en consideració per determinar si una obra és d’ús legítim ‒és a dir, que no infringeix la llei‒ incloen: si transforma el significat o el propòsit de l’original, si és comercial o no, quant còpia de l’original, i si serveix com a substitut de l’original al mercat. Com que la comercialitat de l’ús és una de les consideracions en l’anàlisi de l’ús legítim, els i les fans que volen provar de fer diners amb les seves obres s’enfronten a un problema legal més complexe, però si les seves obres no suposen una competència de mercat respecte a l’original, encara poden constituir ús legítim. En tot cas les obres transformatives no comercials ‒com ara les allotjades a l’Archive of Our Own – AO3 (Un Arxiu Propi)‒ estan generalment protegides de la infracció per la doctrina de l’ús legítim.

    Les llicències inviten la censura.

    L’ús de llicències requereix demanar permís a un/a propietari/a de drets, o bé crear un treball en línia amb una sèrie de permisos que el creador o creadora ha arranjat. En un article anterior, vam discutir com el sistema de llicències de Kindle Worlds permet a Amazon restringir el que les i els fans poden crear a eixe escenari, i eixe només és un exemple. Les obres de fans proporcionen als fans un mitjà per expressar coses que el creador/a original no havia expressat, i fins i tot a les posseedores i posseedors de drets més receptius envers la comunitat fan pot no agradar-los tot el que vulgui crear cada fan. Els esquemes de llicències podrien voler que els i les fans “celebréssim la història tal com és”, en comptes d’explorar maneres en què podria ser diferent. Però això li treu la llibertat que fa que les obres de fans siguin tan vibrants, innovadores, i fins i tot potencialment crítiques amb l’aproximació que les obres originals fan respecte a la sexualitat, raça, política, o qualsevol altre tema.

    Les llicències discriminen a qui té pocs recursos.

    L’ús de llicències generalment implica un intercanvi econòmic: pagar al propietari/a dels drets, compartir guanys, o deure algun altre tipus de pagament a la propietària o propietari dels drets per cada obra o obres que responguin a un cert criteri (com ara arribar a una certa quantitat predeterminada d’èxit econòmic). Fins i tot un import petit suposa una barrera a la creació que pot ser particularment perjudicial per a fans amb menys recursos econòmics, fans joves i artistes necessitats o novells, moltes i molts dels quals es recolzen en la creació d’obres de fans per a perfeccionar les seves habilitats.

    Les llicències creen barreres psicològiques i pràctiques a la creació d’obres de fans.

    Tal com l’advocada de l’OTW (Organització per a les Obres Transformatives) Rebecca Tushnet ha estat dient durant anys, la creativitat és a menut espontània i imprevisible, i si la gent té que pedir permís abans d’escriure 500 paraules sobre Harry Potter, farà altres plans. Això significa que moltes obres de fans simplement no es faran sota el sistema de llicència. Aquesta barrera a la creació és especialment forta per als i les fans més joves i aquells i aquelles que dubten del seu poder polític o expressiu ‒la mateixa gent que més a menut utilitza les obres de fans per a descobrir-se a si mateixos/es, contestar la cultura, o beneficiar-se del recolzament de les comunitats de fans.

    Les llicències soscaven les cultures de fans.

    L’ús de llicències invita a la comercialització de les obres de fans i soscava l’ “economia del regal” que uneix molts fans. Fa de la creació d’obres de fans una transacció més que només una conversació, i altera els ecosistemes dels fans.

    Les llicències fan mal a la llei.

    Finalment ‒i això és important‒, l’ús extensiu de llicències per a cert tipus d’obres de fans podria tòrcer les percepcions de la doctrina d’ús legítim, que de manera explícita (i cabdal per a la llibertat d’expressió!) eximeix l’ús legítim de la necessitat de demanar llicència, i existeix ja de fet per a proveir d’un espai per a la creació d’obres de fans. Alguns tribunals han sostingut que quan existeix un mercat de llicències, el fet de no obtenir una llicència fa que un ús sigui més difícilment considerat legítim. Però fins i tot quan existeixen mercats de llicències ‒com hem vist abans‒ no proveixen del tipus de llibertat que la doctrina per a l’ús legítim està dissenyada per a proveir.

    Aquestes són només unes poques il·lustracions de per què l’OTW no recolza el pas cap a l’ús de llicències en les obres de fans. Per saber més de la visió de l’OTW sobre el marc legal de les obres de fans i els inconvenients dels règims de llicències, mireu el document que vam produir (en anglès) sobre per què qualsevol canvi en la llei de copyright deuria afavorir la llibertat de fer obres de fans.

    El Comitè Legal de l’OTW treballa en benefici del fandom per assegurar-se que les nostres veus estan representades als debats sobre la reforma del copyright, i està disponible per respondre a preguntes de fans individuals.

  • The Case Against Licensing Fanworks

    By Kiri Van Santen on Giovedì, 6 November 2014 - 8:07pm
    Message type:

    lBanner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    As fanworks have become more popular and the concept of fanwork creation has become more mainstream, the legality of fanworks has become a popular topic for media stories and blog posts. Some of these stories reflect understandings of American copyright law that are muddled or just plain wrong. Writers--particularly those focused on recent examples of "commercialized" fanworks--ignore or under-emphasize copyright's fair use doctrine, or look for ways to combine fanwork creation with media markets. One common trope, lately, has been to suggest that fanwork creators can, or should, obtain licenses before creating fanworks. After all, the argument goes, many authors and other media creators now recognize the positive value of fanworks, and would be delighted to give permission for fans to make fanworks. So why not have more licensing regimes for fanworks, where copyright holders give fans permission to make fanworks, probably in exchange for a fee or a share of the fan's proceeds if they want to commercialize their fanworks?

    Here's why not -- licensing is neither legally necessary nor is it favorable to fans or fan culture for a number of reasons.

    Licensing is unnecessary, especially for fans who do not want to commercialize their fanworks.

    The American copyright doctrine of fair use favors noncommercial transformative works. The fair use doctrine is an exception to copyright infringement, and it provides people with a right to base their works on copyrighted works without infringing copyright. The factors considered in determining whether a work is a fair use--that is, noninfringing--include whether it transforms the meaning or purpose of the original, whether it's commercial or noncommercial, how much of the original work it copies, and whether it serves as a market replacement for the original. Because commerciality of use is one consideration in the fair use analysis, fans who want to try to make money from their fanworks face a more difficult legal question, but if their works don't create market competition with the original, they still may constitute fair use. But noncommercial transformative works -- the kind hosted on the AO3, for example -- are generally protected from infringement by the fair use doctrine.

    Licensing invites censorship.

    Licensing requires either seeking permission from a rights owner, or creating a work in line with a set of permissions that the creator has set out. In a past post, we discussed how Kindle Worlds' licensing system allows Amazon to restrict what fans can create in that setting, and that's only one example. Fanworks provide a way for fans to express things that the original creator didn't express, and even the most fan-friendly rights holders may not like what every fan wants to create. Licensing schemes may want fans to “celebrate the story the way it is,” not explore ways in which it might be different. But that takes away the freedom that makes fanworks so vibrant, innovative, and even potentially critical of the originals works' approach to sexuality, race, politics, or any number of other topics.

    Licensing discriminates against those with low resources.

    Licensing generally also involves a financial exchange --paying the rights holder, sharing proceeds, or owing some other sort of payment to the rights holder either for every work or for works that meet certain criteria (such as reaching a pre-determined amount of financial success). Even a small fee creates a barrier to creation that can be particularly detrimental to fans with fewer financial resources, young fans, and struggling and beginning artists, many of whom rely on fanwork creation to hone their crafts.

    Licensing creates psychological and practical barriers to fanwork creation.

    As OTW Legal's Rebecca Tushnet has been saying for years, creativity is often spontaneous and unpredictable, and if people have to ask permission before writing 500 words about Harry Potter, they will make other plans. This means many fanworks simply won't get made under a licensing system. This barrier to creation is especially strong for younger fans and those who doubt their political or expressive power--the very people who most often use fanworks to discover themselves, talk back to culture, and benefit from the support of fan communities.

    Licensing undermines fan cultures.

    Licensing invites commercialization of fanworks and undermines the "gift economy" that brings many fans together. It makes fanwork creation a transaction rather than just a conversation, and disturbs fan ecosystems.

    Licensing hurts the law.

    Finally, and importantly, the existence of widespread licensing for certain kinds of fanworks could warp perceptions of the fair use doctrine, which explicitly (and importantly for free speech!) exempts fair uses from the need for licensing and already exists to provide a space for fanwork creation. Some courts have held that when a licensing market exists, failure to obtain a license makes a use less likely to be fair. But even when licensing markets exist -- as we've seen above -- they do not provide the sort of freedom that the fair use doctrine is designed to provide.

    These are only a few illustrations of why the OTW does not support a move toward licensing of fanworks. For more on the OTW's views about the legal framework for fanworks and the drawbacks of licensing regimes, see the document we produced addressing why any change in copyright law should favor freedom to make transformative works.

    OTW's Legal Committee works on behalf of fans and fandom to make sure our voices are represented in discussions on copyright reform and they are available to answer individual fans' questions.

  • OTW Files Petitions on Behalf of Fan Video Makers

    By Claudia Rebaza on Lunedì, 3 November 2014 - 10:02pm
    Message type:

    Banner by Erin of a spotlight on an OTW logo with the words 'Spotlight on Legal Issues'

    The OTW, together with the Electronic Frontier Foundation ("EFF"), filed two exemption requests (available in PDF) with the U.S. Copyright Office today. The petitions seek renewal of the exemptions that the OTW helped secure in 2009 and 2012, which permit vidders to break encryption on audiovisual content provided via DVDs and online distribution services for the purpose of making noncommercial, transformative vids. In addition to seeking renewal of those exemptions, the OTW's petition also seeks expansion of the exemptions to include Blu-Ray discs.

    The petitions argue, among other things, that these exemptions are necessary to protect lawful free expression. The Copyright Office acknowledged in 2010 and 2012 that many vids are protected by the fair use doctrine and do not infringe copyright. These exemptions are necessary to permit vidders to create lawful transformative works without unintentionally breaking the law, to make works that are high-quality and timely, and to resist DMCA "takedown" notices for their lawful works.

    We are grateful to the many fans who submitted information that helped us write these initial petitions. As the review process continues, we will undoubtedly be asking for even more examples and stories to support our arguments.

    These petitions are part of an every-three-year review scheme put in place by the Library of Congress and the Copyright Office. In each round of reviews, proponents of exemptions like these must defend the exemptions they have previously received, and advocate for any expansions merited by technological development. As the EFF states in its press release regarding these petitions, "Congress created this system to act as a 'safety valve' to mitigate the harms the law has caused to legitimate, non-infringing uses of copyrighted materials. But that safety valve is hugely flawed. The every-three-year procedure is burdensome and confusing, with high hurdles to success." The OTW will continue to represent the interests of vidders in this ongoing process.

    To see other petitions filed in this process, see the EFF's page collecting petitions.

  • Calling all fan video makers! Tell us about your work!

    By Janita Burgess on Martedì, 7 October 2014 - 5:17pm
    Message type:

    OTW Announcement Banner by Diane

    The OTW's Fan Video & Multimedia Committee and Legal Committee are once again working to petition for a DMCA exemption granting vidders, AMV makers, and other creators of noncommercial remix video the right to break copy protection on media files. In 2010, we won the right to rip DVDs; in 2012, we got that exemption renewed and expanded to include digital downloads (iTunes, Amazon Unbox, etc.).

    This year, we'll not only be pushing to renew the exemptions we've already won in the last two rounds of DMCA rulemaking, but also pushing to add Blu-Ray and streaming services.

    And we need your help to do it! If you make or watch vids, AMVs, or other forms of fan video, we need you to tell us:

    1. Why making fan videos is a transformative and creative act;
    2. Why video makers need high-quality source;
    3. Why video makers need to be able to manipulate source (change speed and color, add effects, etc.);
    4. Why video makers need fast access to source (such as using iTunes downloads rather than waiting for DVDs);
    5. Why video makers need to be able to use Blu-Ray;
    6. Why video makers need to be able to use streaming sources; and
    7. Anything else you think we should keep in mind as we work on the exemption proposal.

    We're also looking for vids that we should add to the Fair Use Test Suite, and we'd love to have your suggestions.

    If you have thoughts about any or all of these topics, please send them by e-mail to the Legal Committee at legal at transformativeworks dot org or the Fan Video & Multimedia Committee at fanvideo-chair at transformativeworks dot org. You don't have to use your real name; we can use your name or pseudonym or describe you anonymously as "a vidder" or "a fan video artist."

    The DMCA is U.S. copyright law and only directly affects U.S. vidders, but it does potentially have ripple effects outside the U.S.: Strong DMCA exemptions help send the message that fan creativity should be protected everywhere. With that in mind, please feel free to send your thoughts even if you don't live in the U.S.

    Also, please help us signal-boost! This info is being posted to all the OTW and AO3 News sites; if you can think of other places the OTW should post, please let us know—and if you can spread the word in your own networks, on streaming sites, etc., please do.

Pagine

Subscribe to Assistenza legale